Nos. Április 23-ig voltam Törökországban, ebben a bejegyzésben megpróbálom kicsit összeszedni mik történtek az utolsó 2 hétben, bár kicsit összefolynak a dolgok.

NAPOM

Már előzőleg is említettem, hogy kezdünk nem sok mindent csinálni. Hát ez folytatódott az elkövetkezendő hetekben. Mint azt a képeken is látni fogjátok. Sok újat nem tudtunk tanulni, és a többiek szerették a délelőtti laza 20-30 kilis túrákat teával megspékelve. Ami párszor elment, de úgy az ember egy idő után menne valamerre. Sajnos Belek nem a legjobb montis szempontból. Nem ad túl sok lehetőséget, ahhoz messzebb kell menni.

ESIKESŐ

Ami még bosszantóbb volt, hogy egyik délután teeny tour volt, ami annyit tesz, hogy az alap program szerint, hetente egyszer a tinik azaz 13-18 évesek jönnek délutáni túrára, és velünk jön a teeny entertainer is. Itt a training campben ez úgy nézett ki, hogy az összes teeny entertainer jött velünk, h lássák, mire számíthatnak majd a szezonban. Ez nem egy nagy túra, nagyjából egy 10 kili (vagy még annyi sem), közte egy beülős teázós mókával. 

Tehát a lényeg, hogy erre a túrára hivatkozva megint csak 25 kilit mentünk, mondván, hogy délután teeny tour és nem kell a sok kili. Itt már többen is lázongtunk. :) Az volt a baj, hogy nagyjából 2 embert kivéve mindenki új volt, nem voltak nagyon régiek, csak 1. Aki azt gondolta ő a főnök. És ez konfliktushoz vezetett a csapaton belül. Az ő mottója az volt, hogy a szezonban úgyis fáradtak leszünk, akkor a training campben inkább csak pihenjünk. 

Teeny tour:

És mindezt úgy, hogy tudtuk, hogy nagy valószínűséggel esni fog az eső a következő napokban, ergo nem megyünk sehova. 

Sajnos így is lett. Az esős napok még rosszabbak voltak. Csak azért kellett beülnünk vhova, hogy nehogy szabadidőnk legyen, és a szobánkban legyünk. És akkor jöttek a fake meetingek, ahol csak ültünk és néztük egymást. 

Ilyen szomorúak voltunk, hogy esik:

Ez a mozgásszegénység kényszerített arra, hogy bemenjek a gymbe egy kicsit cardiozni. Ültem szobabiciklin, voltam futópadon és elliptikus tréneren is. hát egyik rosszabb mint a másik. A biciklin nem lehetett jól beállítani az ülést. a futópadot a mai napig nem tudom megszokni. nem  értem mások, hogy tudnak ellenni rajta órákig. 

ASPENDOS

Zsolt szerencsére ismert pár túrát, így az esős napok után elmentünk 3an (Zsolt, Osman és én) erre az Aspendos nevű helyre, ami egy régi amphiteatrum.Az elején kicsit tartottam tőle, hisz a srácok sokkal erősebbek nálam, de baromi jó túra lett belőle. Főleg aszfalton ment, és nyomtuk neki ezerrel. Az elején kicsit nyögvenyelős volt, de ahogy bemelegedtem, zseniális volt. Ez kicsit kielégítette a kilométerhiányomat. :D

A végén pedig tök jófejek voltak a srácok, bejöttek velem a bazárba. :D igyekeztem nem nézelődni sokat, de azért türelmesek voltak és jöttek velem. :D

PARTYTIME ANYTIME

Mivel a következő hét már a búcsú hete, és megnyílt az itteni partmenti szórakozóhely, ezért mindenki levonult bulizni. Először titokban akartak páran menni, de az ilyen sose marad titokban. :D

Én is lementem, végülis jól sikerült. tetszett. Volt aki kicsit túllőtt a célon, de ilyenek mindig vannak. Bár a lábamon még azóta is van egy duzzanat. :) Kicsit bevertem :D

HÚSVÉT

Kicsit fura volt így ez a Húsvét. nem volt egy nagy húsvéti hangulatom. Nagyjából vasárnap jutott eszembe, hogy ja Húsvét van. De az étteremben egész szépen megcsinálták. :)

Úgyhogy reggeliztem egyet itt, majd telefonon keresztül az otthoniakkal is. :)

A hétfő itt végképp egy alap munkanap volt, viszont legalább a locsolókkal nem kellett megküzdeni. :)

ÚTTALAN UTAKON

Tudtam, hogy hétfőn a vendégek egy jó túrára mennek, és mivel nem szerettem volna megint teázgatni, én megmondtam, hogy szeretnék velük menni. De végül mindenki jött. és tényleg nagyon jó kis túra lett belőle.
55 kili 171 m szint. Nem vészes, teljesen élvezhető. A vendégek is normálisak voltak. Egy kisebb hegyhez mentünk, amire aztán gyalog fel lehetett menni. Elég jól nézett ki. Jó volt végre kicsit a természetben lenni nem csak az aszfalton meg a városban.

Kedden sajnos megint jött az eső, és mi úgy döntöttünk, hogy nem megyünk a vendégekkel, mert azt a túrát már sokszor megcsináltuk, a vége jó, de egyébként elég unalmas. végig a fő út mentén aszfalton. És mivel nagyon esőre állt a dolog, ezért bementünk szokás szerint Belekbe. Kerestünk egy lepukkant lokált, és vártuk, hogy múljon az idő. Mert nyilván nem mehetünk vissza 11.30 előtt, mert akkor szúrós szemmel néznek ránk...

Az eső is megérkezett, de mi közben elkezdtünk játszani, ahogy a képek is mutatják. :D

A visszaút nem volt egy leányálom. esett, fújt, és hideg volt. de szerencsére nem voltunk messze. 

Ez pont jól jött, hogy a szerdai napi túrát (amit szintén vendégekkel csináltunk) teljesíteni tudjuk friss lábakkal. Volt egy török fickó, aki már jött 5 kilit, és vissza 30 síkon.

Hát a mi ironmanünk - akit a fiúk később elneveztek ayranman-nek (ayran a török jogurt) - a hegyig sem jutott el. Kis jószívüséggel a hegy lábáig. Már az utolsó emelkedön, amit csak túlzással lehet emelkedőnek hívni is tolta a biciklit. úgyh esélytelen volt h feljusson. És mivel úgyis annyi guide volt a környéken, a "főnök" visszafordult vele. De mint utólag kiderült, emberünk kitalálta, hogy nem akar tovább tekerni és letárgyalta egy törökkel, hogy vigye haza. Úgyh ő ült a kocsiban a guide meg loholt utánuk bringával. :D

Majd mikor megérkeztek a hotelhez a vendég eljátszotta a hattyú halálát. Úgyhogy, némi konfliktus volt ebből az esetből. 

De mindenki túlélte szerencsésen mind a felfelé mind a lefelé utat. Asszem nem én leszek az új downhill királynő. Van még mit gyakorolni, de majd belejövök. Viszont a Queen of the Mountain még mindig én vagyok, és javítottam az előző időmön 4 percet. ennek nagyon örültem, mert igyekeztem erre hajtani, hogy jobb legyen az időm.

És mivel ez volt az utolsó túrája az itteni guidenak, viszont a nyári szezonra még nem érkezett meg Pawel. Pawel lesz Belekben a guide nyáron. De a vicces ebben az, hogy a camp eleje óta azt hallgatjuk, hogy Pawel jön a következő héten. De valahogy sose érkezett meg :D

Tehát Renének kellett a következő napi túrát elvinnie. A történethez hozzátartozik, hogy ez volt az utolsó hét, és szép lassan szállingóztak el az emberek a klubbokba. Úgyhogy szerda este összeültünk egy kicsit a teraszomon. Jó volt nagyon, mindenki jött a bringások közül. De olyan jól sikerült, hogy úgy voltunk vele, tuti nekünk kell elvinni a túrát, mert Rene 'fáradt' lesz. De jött, és megcsinálta. Nekem nagyon nem tetszett a túra, nem éreztem úgy, hogy jól vezetné, de a rossz példából is lehet tanulni. Semmi kedvem nem volt egyébként menni, mert az volt a terv, hogy pénteken megnézünk egy ehhez nagyon hasonló túrát csak több offroaddal.

Péntekre persze bejelentkezett a mi kis ayranman-ünk. Örültünk, hogy 1 embert kell elvinni túrázni. Ezt már ránk bízta Rene. Reggel várunk a centerben, majd megjelenik egy vendég, aki már többször volt a héten, bezzeg emberünk nem jött el. Úgyhogy végül ugyanúgy 1 vendéget vittünk, csak mást. Ő nagyon normális volt, teljesen örült, hogy jöhetett velünk. Az volt a terv, hogy megyünk egy 30ast. Ezek már az utolsó napok voltak, úgyhogy nem akartuk meghajtani. Elvittük a Masha tour-ra. A fiúk nevezték el ezt a túrát utánam :D

Viszont Nikolai az utolsó pillanatban kitalálta, hogy nem nem, menjünk még 40 kilit. Úgyhogy lett egy jó kis 54 kilis túra. Amire annyira nem készült senki. Ebből lett egy elég nagy vita. Vagyis vita nem volt, mert senki nem szólt egymáshoz. :D

De mivel este indultak, ezért még előtte mindent elrendeztünk és megbeszéltük a dolgokat. Neki is megvolt a maga igaza, meg a csapatnak is. Már várható volt, hogy kibukik valami feszkó. 

Mi vasárnap hajnalban indultunk, úgyhogy hátra volt még egy szombati túra. Mondtam a többieknek, hogy tuti nekünk kell elvinni Zsolttal. De Rene mondta, hogy nemnem, majd ő elviszi. Szombat reggel azért időben odamentünk a centerhez. És milyen jól tettük. Kiadtuk a brinágkat elrendeztük a vendégeket, és jött Rene, hogy el tudjuk e vinni a túrát. 

Úgyhogy, így alakult, hogy április 22én elvittem az első túrát. Igazából csak mentem a végén. :D

Viszont azért örültem volna, ha fejben kicsit fel tudok készülni. Lement a túra, mindenki nagyon heppi volt.

Nagyon érződött már, hogy a vége felé járunk, már senki nem csinált semmit. Így délután bementünk Belekbe, beültünk a szokásos Mambo Loungba (a tábor ideje alatt a többiek nagyon ide szoktak). És megkóstoltam a török fagyit. Kicsit nyúlósabb és talán csak tejjel készül. nem tudom miért ilyen speckó. De finom volt. nagyon spécin készítette el nekem a fickó :)

NAGYUTAZÁS

Visszamentünk a hotelbe, és úgy voltam vele, hogy Zsolték 1kor indulnak én fél4kor (éjjel). Tehát a kettő közt lesz időm bőven összepakolni. De egész sűrűre sikeredett az este. Kiderült, hogy megint mennek a többiek bulizni, én meg úgy voltam vele, hogy miért ne. :) Viszont valamennyit szerettem volna aludni is, így aludtam még gyorsan 2 órát, és elkezdtem összekészülni. Kimentem Zsolték indulásához. Nagyjából az egész ibizai csapat ekkor ment, én mentem 2 órával később egyedül, és még 4 ember vasárnap este. Kicsit összekavarták a jegyeket sajnos. Jó lett volna egy nagy csapatként utazni. De jutalmul eltölthettem egy napot Madridban.

Gyorsan összerámoltam és lementem bulizni. Jó volt a hangulat így, hogy csak a maradék volt ott. Akik még nem utaztak el. De sajnos én csak 3ig maradtam, mert rohantam vissza a hotelbe, és rohantam tovább a recire. Páran néztek a buliban, hogy mi az, hogy indulás előtt én még itt vagyok. de jó volt ez így. 

Antalyaból utaztam Istambulba, és onnan Madridba. Kicsit aggódtam, mert fapadossal mentem, és nem tudtam beleférek -e a súlykorlátba, de pont belefértem. Már online becsekkoltam, így tudtam, hogy ablak mellett fogok ülni, reménykedtem benne, hogy valamennyit fogok tudni aludni. Mivel ez fapados, automatikusan adja a helyeket, és csak plusz pénzért lehet változtatni. Én viszont mindenképp ablak mellé akartam ülni. Úgyhogy, beletelt egy kis időbe míg sikerült úgy kapnom helyet, hogy jó legyen, de akkor nagyon nagy volt a boldogság. Az élet apró örömei. :D

Elég hamar bejutottam a beszállókapuhoz, ami nem volt túl jó, mert hajnal 5 volt és elég fáradt voltam. Attól féltem, hogy mire nyitják a kaput, bealszom és átalszom a beszállást. 

Istanbulban kicsit elveszett voltam. Nem igazán találtam a kiírásokat. Vicces volt, mert az útlevél csekket kerestem és találtam egy sort, ami foggalmam nem volt hova vezet, de gondoltam ha ilyen sokan ide állnak, biztos ez kell nekem is. Úgyhogy beálltam. de pár perc múlva inkább úgy döntöttem, hogy megnézem mi van odébb. És jól döntöttem, mert az marhára nem az volt ami nekem kellett. Ezzel is szereztem magamnak némi mosolygós percet. :D

Ami még számomra érdekes volt, hogy a Madridi gépre a boarding előtt már elkezdtek körbejárni és csekkolni a beszállókártyákat. Amúgy ott már nagyon spanyol hangulat volt. Mindenki a földön ült, vagy feküdt és aludt. :D

a Madridi 5 órás út végül fél órával kevesebb lett aminek nagyon örültem. Illetve jó oldalon ültem, láttam az Alpokat. Baromi szép volt. Ez az egyetlen ami kárpótol azért, hogy ennyit kell ülni egy helyben.

EMBEREK ÉS REPÜLŐK

Érdekes, hogy az elmúlt időszakban sokkal többet repültem mint egész életem során. Tetszik, élvezem, bár még mindig a vonat a nagy kedvenc.

Amit még megfigyeltem, hogy ezeken a reptereken az emberek furák. Mindenki rohan, nem figyel a másikra, lökdösődik. A beszállásnál is ott álltam, és amikor kinyitották a kaput, simán elém furakodtak... Nem idegesített fel a dolog, inkább csak mosolyogtam, csak nem értem. És gondolom azért csinálja ezt mindenki, mert mindenki ezt csinálja. :D

HOGYVAGYOK

Jól. Sokat morogtam, hogy miért nem küldenek minket is hamarabb Ibizára, mert 1 hét nem lesz elég. Valamint, hogy bezzeg a táborban nem csinálunk sok mindent, és a hotelben mennyi minden lenne, és kevés lesz az idő. De nyilván nem tudok rajta változtatni. Jó volt a training camp, nagyon örülök, hogy a bikerekkel voltam, az utolsó szombat rávilágított, hogy a többiek más világ. Nagyon. Kicsit fura, hogy mindenki szétszéledt, és már nincs együtt a csapat, de tudtuk, hogy ez lesz.

Vártam már nagyon az utazást, és nagyon örülök, hogy végre úgy van átszállásom, hogy lesz időm kimenni várost nézni. Mivel Madridban 8 óra van a következő gép indulásáig. 

És hogy mit is sikerült a városnézés címszó alatt teljesíteni, Folyt. köv.

A relax aeria pedig mostmár tényleg egész hasonlít arra ami: